Ahogy már sokszor máskor is, idén Karácsonykor is előkerültek azok a szavak, amelyeket csak kilitin használunk. Egyetemistaként és még most is sokszor kerülök, kerülünk olyan helyzetbe, amikor egy mások által nem ismert szót használva néha megmosolyognak és vidáman kérdezik, hogy miről is beszélek.
Idén a karácsonyfa díszítés mellett kerültek elő ezek a kifejezések, mivel húgom férje nem e vidékről származik, mondhatom azt is, hogy majdnem az ország másik feléből. Így aztán előkerült a kiliti szavak listája és mi is jót derültünk egy-egy kifejezésen, amit szinte már csak nagymamánk használ.
Azt megállapítottuk, hogy a legtöbb féle szavunk a butára van. Ilyen pl. a dilló, dédó, genegó, gónó vagy lüttyő, amelyeket mind butának fordíthatjuk, de mindnek megvan a maga árnyalata. A "dédót" talán a kicsit értelmileg visszamaradottra mondanám, míg a "gónót" valaki olyanra, aki direkt szúr ki valakivel, direkt csinál valami butaságot. Itt Kilitin mi értjük, érezzük mik a különbségek, de ezt másnak elmagyarázni nagyon nehéz.
Rokonokkal beszélgetve ezekről a dolgokról, azt a tanácsot adták, hogy itt a blogon is jelenítsem meg ezeket a szavakat, ismerjék meg mások is, hogy nekünk még ilyen szavaink is vannak. Így aztán létrehoztam az oldalsávban egy listát, amelyet lassanként bővítgetek majd, hogy mindenki szemezgethessen az érdekes kifejezésekből.
Találhattok néhány konyhához kapcsolódó szót is. A blogot olvasók biztosan ismerik már a "botratekercs" (vagy botratekert) kifejezést, de ide sorolható a "rékas", "iskátula", "ibrik" vagy a "rékmánt".
Azt azért elmesélem, hogy sógorom kedvenc kifejezése a "hetlekotlál" lett, amelyet nagymamánk előszeretettel használ is. Aki kíváncsi rá, nézze meg alul a jelentését.