Első bejegyzésem avagy egy falusi lagzi receptje(i)

Másfél hónapon belül 2 esküvő, nagy lagzival és előtte egy-egy hét sütéssel, készülődéssel. Felejthetetlen. Össze nem cserélném 10 nap tengerparti nyaralással.

Bár hónapokon keresztül nem telt el olyan családi összejövetel, ahol az esküvői előkészületek ne lettek volna témaként felhozva, igazán csak akkor tudtunk mindent eldönteni, amikor ténylegesen elkezdtük a munkát. Mert hiába tervezi az ember, hogy „Na most biztos nem sütünk 25 félét!” , a süteménylista végül mégis 30féle süteményt és 7 tortát jegyez. De hát kellett is, mire az egész násznép, nagybácsik, nagynénik és családjai, sőt nagymamám testvérei és azok családjai, egyszóval az egész nagy rokonság „meg lettek lepve” egy kis kóstolóval. És természetesen a lagzira is kellett még maradnia, és bár nem arra készül az ember, hogy maradjon, de nem feledkezhettünk el a másnapi morzsapartyról sem.

Na, de térjünk rá a címben megígért recepthez. Mi kell hát egy lagzira való sütéshez - az előbb említett tapasztalatok alapján:

• Mindenekelőtt jól gondoljunk át mindent:
• Van-e megfelelő helyszín, ami 1 héten keresztül háborítatlanul adhat otthont egy sütő-brigádnak ill. van-e elég tároló helyiség, ahol a rengeteg süti elfér majd?
• Ki az, aki szóba jöhet besegítőként, és ki az, akit ha ajánlkozik is finoman vissza kell utasítani, mert különben a sütemények bánnák a dolgot? De pl. az is jó, ha van egy állandó mosogató. Kifejezetten előrelendíti a munkát, ha nem kell mindig megállni, hogy elmossunk valamit.
• Összesen hány ember tud még éppen jól összedolgozni és egymást nem zavarva elférni az adott helyiségben?
• Milyen sütési kellékek szükségesek? Van-e elég tűzhely, asztal, esetleg szék, mosogatási lehetőség, kézi mixer és mérleg ahhoz, hogy egyszerre ne csak egy recept legyen megvalósítható? Ezt általában rokonoktól kölcsön kérve, jól össze lehet szedni.
• Kell, hogy legyen vízvételi lehetőség, vízcsap.
• Milyen süteményeket, tortákat szeretnénk a tálcákon, ill. a tálaló asztalon látni? Ez a legizgalmasabb. Egész „családi viták” alakulhatnak ki egy-egy sütemény kapcsán. Legyen? Ne legyen? Természetesen a legjobbak a már jól bevált, kifejezetten mutatós sütemények.
• Milyen hozzávalók szükségesek a kiválasztott receptekhez és mekkora azok szükséges mennyisége? Azokat hol és mikor érdemes beszerezni?
• S végül ki az, aki ha sütés közben valamiből hiány adódna, amit esetleg pótolni kell, akkor minél előbb be tudja szerezni?
• A kiválasztott vagy esetleg maguktól jelentkező, ügyes háziasszony rokonokat jó előre értesítsük, kérjük meg, hogy segítsenek a nagy esemény sütési előkészületeiben.
• A sütés előtti héten takarítsuk ki jól a használandó helyiséget, rendezzük be a lehető legpraktikusabban, és az eszközöknek is találjuk meg a helyét, hogy sütés közben már minden kéznél legyen.
• Időben kezdjünk hozzá, nagy lagzi, sok sütemény esetén, praktikusan kb. 1 héttel a nagy esemény előtt.
• Mindvégig próbáljuk tartani az előre átgondolt ütemezést. A felszeletelésnek, csomagolásnak, tálcák felrakásának hagyjuk meg az esküvő előtti utolsó napot.
• Végül élvezzük minden pillanatát! Jókat, rosszakat egyaránt. Mindnek megvan a miértje. Legfőbb cél a sütemények által az örömszerzés mindenki számára.

Külön kiemelném, hogy a sütő társaságban kell lennie 1 embernek, aki átlátja az egész folyamatot, kiosztja a feladatokat, figyeli a munkafolyamatokat, s persze az ő keze alatt is ég a munka és nem utolsó sorban a kezében van a „szakma” csínja-bínja, hogyha bárki elakadna, akkor azonnal válaszolni tudjon a felmerült kérdésekre.

Nálunk ez az ember édes nagymamám, aki édesanyja halála után -legidősebb lévén a testvérek között- szinte még gyerekként csöppent egy háziasszony helyzetébe. Fel kellett nevelnie 5 testvérét, ellátnia az egész nagycsaládot, napszámosokkal, cselédekkel együtt, majd miután fiatalon férjhez ment, újabb családi problémák megoldójává kellett válnia. S így csak nőttön-nő a köre azoknak, akik mind a mai napig őt kérdezik szinte minden élethelyzetben. E nagycsaládi kör jelenti 4 gyermekét és azok családjából származó 10 unokáját, 2+1 úton levő dédunokáját, de saját testvéreit, azok családjait és elhunyt férje, nagypapánk szintén szerteágazó rokonságát. Olyan igazi „mindenki anyukája”, akihez olyan jó hazamenni. Nyáron a lekvárbefőzés illatai, borsófejtés, kukoricafőzés, az utánozhatatlan sós lepény és almás rétes ízei, télen pedig a nagy konyha meleg kályhája köré gyűlt családi összejövetelek sok-sok apró élménye miatt.

A süteménysütést fiatal lányként kezdte, először besegítve, aztán egy adandó alkalmat kihasználva egyedül is sikerrel próbálkozott. Majd ezután a falu legjobb „cukrászától” tanulta meg a sok ügyes fogást. Mindezt egész életében kamatoztatta, mindnyájunk örömére.

Húgom lagzijára való sütéskor Ő segített minket, unokatestvéreménél sajnos csak a kórházból jöttek haza üzenetei, tanácsai, így a stafétabotot lassan-lassan átvevő nagynéném lett a főnök a csapatban.

A helyiség nálunk nagymamám nyári konyhája, amit csak magtárként emleget a család apraja-nagyja, mely név valószínűsíthetően a helyiség egy régebbi funkcióját őrzi. De már nagyon régóta a befőzések, disznóvágások, sütés-főzés és egyéb nyári munkák helyszínéül szolgál, így kézenfekvő volt ezt kihasználni.

Erről fotót nem tudok mellékelni, mert sajnos egyik sem elég publikus. Ezen kívül az említett helyiségekben lévő nem túl jó megvilágítási lehetőségek miatt a fotózás is nehezebb volt.

Itt kérnék elnézést a fotók néha gyengébb minősége miatt. Nem vagyok jártas e szakmában, de igyekszem majd fejlődni e téren is.

E hosszú beköszöntő után most befejezem. Legközelebb következnek falusi lagzijaink tényleges receptjei.