2011. augusztus 7., vasárnap

Bemutatkozásként:


Amióta az eszemet tudom a sütemények és finom illatok mindig jelen voltak az életemben. Karácsony, Húsvét, Búcsú vagy egyéb családi ünnepek nem telhettek el nagy süteménysütések és persze hatalmas családi összejövetelek nélkül. De nálunk nem kell alkalom egy kis meggyes piskótához, finom linzerhez vagy cseresznyés lepényhez. Ezek a hétköznapjaink részei. Valaki édességet el sem tud képzelni főételként, nálunk nem maradhat el hét habos rizs, lekváros bukta vagy almás pite nélkül… Hát valami ilyesmit hoztam otthonról, Kilitin töltött gyermekkoromból, az azóta kissé átalakult, nagymama és szülőházam között elterülő igazi tündérvilágból.

A családi hagyományt tanulgattam, amikor eleinte édesanyámnak segítettem be egy-egy családi alkalomra készülve, vagy akár amikor legjobb barátnőmmel együtt sütögettünk az iskolai bulikra, de sokszor be-betérve nagymamám illatokkal teli konyhájába, igazi kulisszatitkok megfigyelője lehettem.

Sütőszenvedélyem 2-3 éve bontakozott ki igazán, amikor kikerülve az egyetem szűnni nem akaró éjszakázásaiból (nem bulizással, hanem rajzolással töltve!), végre időt szánhattam s próbálkozhattam az otthonról hozott gyökerek kibontakoztatásával. Aztán tavaly, amikor húgocskám és unokatestvérem is „elkelt” és természetesen a falusi lagzi mellett tette le a voksát, újabb meghatározó élményekkel és tapasztalatokkal lettem gazdagabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése