A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vaníliás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vaníliás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 5., vasárnap

Kosárka, mindenki kedvence .... és Nagymamám kosara

Gyerekként ez volt az egyik legkedveltebb sütink, és ha valahova a süteményeinkből vittem kóstolót(iskolába vagy később a munkahelyre), mindig ez fogyott el legelőször. Ez is mutatja, hogy nem csak mi szeretjük. Jeles alkalmakkor Mamánál nem hiányozhatott a tálcáról. Én most húsvétkor sütöttem meg. (a blogra megint megkésve került fel, de talán nem véletlenül) Az alja frissen ropogós, később puha, a benne lévő krém finom vaníliás és a tetejére természetesen csoki kerül. Mutatós és egy kicsit időigényes sütemény, de megéri bajlódni vele, mert sokan örülnek majd neki.

Hozzávalók
a kosár tésztája
  • 30 dkg liszt
  • 20 dkg vaj/margarin
  • 10 dkg darált dió
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tojás
krém
  •  20 dkg vaj
  • 20 dkg porcukor
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • 1 vaníliás puding
  • 3 dl tej
csoki a tetejére
  •  20 dkg porcukor
  • 3 ek. víz
  • 2 ek. kakaó
  • 10 kdg vaj
A tésztához a hozzávalókat kézzel összegyúrjuk.
Ehhez a süteményhez egy speciális forma szükséges. Sajnos a boltokban már nem lehet kapni azt a fajtát, amiben mi szeretjük sütni, éppen ezért a nagycsalád összetette a készleteket és azt közösen használjuk. Hol itt, hol ott, ahol éppen szükség van rá. Nekem most Nagymamám testvéréhez kellett elbicikliznem, mert éppen Mari néninél voltak fellelhetők a formák. Szerencsére amikor mentem, Ő már nem használta, így megkaptam őket.

A tésztából kis darabokat kiszedve a formákat szépen kibéleljük(valaki vékonyabban, valaki vastagabban szereti megtölteni, attól függően, hogy sok krémet vagy keveset szeretne bele tölteni ill. hogy diósabban vagy kevésbé diós ízűen szereti-e a süteményt). Ezután a formákat tepsire sorakoztatjuk és világos barnára sütjük.
Sütés után kiütögetjük a formákból és dobozba vagy tálba tesszük őket addig, amíg a krémet elkészítjük.(nekem most kicsit túl világosra sültek, ennél barnábbakra szoktuk sütni)
A krémhez a pudingporból a tejjel sűrű pudingot főzünk, majd tűzről levéve ezt kihűtjük. E közben kikeverjük a vajat a porcukorral és vaníliás cukorral. A kihűlt pudingot a kikevert vajhoz adagoljuk és habosra keverjük a krémet.
Ezzel megtöltjük a kosárkáinkat.
A csokizáshoz a porcukrot a vízzel és kakaóval szépen összemelegítjük ill. egy picit forraljuk is. Tűzről levéve hozzákeverjük a vajat addig kevergetve, amíg a vaj teljesen beleolvad a csokiba. Néha megkeverve kicsit hűtjük, ha már sűrűn folyós, de még meleg, akkor lehet vele szépen megkenni a süteményeket. Ha mindent jól csináltunk, akkor megszilárdulás után egy szépen csillogós csokimázt kell kapnunk. Csokizás közben még kis díszítőcukorral színesíthetjük a süti tetejét.
És hogy ez a sütemény miért is maradt ki eddig? Nem tudom igazán.(pedig az esküvőkön is mindig megsütöttük, tehát bekerülhetett volna) De most egy kicsit azt érzem, hogy nem véletlen mindez. A kosárka valahogy mindig Mamánál volt az igazi. Annak ellenére, hogy már régen nem Ő sütötte, csinálta. 
Most Ő elment, de sok mindent ránk hagyott, a "kosara" telis-tele van számunkra ajándékokkal, amit mindig láttunk, éreztünk, tapasztaltunk, de most, hogy Ő már nincs velünk, még inkább értékelünk.

A mosolya, a gyűrű az ujján, a dudorászása a folyosón, a fel-alá járkálása a nagy házban, az intelmei, a régi emlékei, a tipikus szavai, szavajárásai, a "Jézus nevében indulás", a hozzánk intézett kérdései, a csendes figyelése, ha sokan voltunk .... a meleg a konyhában, a finomságok a spejzában, az illatok lekvárfőzéskor, az uborka speciális elrendezése az üvegben, a csirkepucolás, a cseresznyemagozás, a barackhámozás kisszéken ülve, az epertorta és persze a zserbója, rétese, az édes pogácsa és a sós lepény ... a reggeli söprés, a virágöntözés, a sok muskátli és a veranda, a kiskertben kapálás és a fejkendője, a lépcsőben való késfenés, a nyári kukoricaevés, a szerecsengombóc és a 20 ft-os fagyi a szomszédból, meg a gyerekként várt tehéncsorda a kapujában ülve ... a disznóölések és a konyhai nagyasztal, a körbeállt karácsonyfa és az éneklés .... az úrnapi oltár, a templomdíszítés és a vasárnapi mise, meg a litániák ... a közös rózsafüzér...

Hosszú a sor, még lehetne sokszor ennyi, de akik szerettük, mindet megőrizzük. Összetartott minket, irányt mutatott, néha helyretett és parancsolt, de ez volt a szerepe, ezt hozta az élet. Felnevelt öt testvért, négy gyereket, tíz unokát, közülük kettőt szinte gyermekeként és láthatta, szeretgethette hat dédunokáját is. Sokakat segített és sokakért élt. Még az egyre több panasza és szenvedése ellenére is remélt, a mérce nála az édesanyja és leginkább a tőle tanult hite volt, ezért nekünk is ezt kell követni, a példáját szem előtt tartani, mert most már minden percben mindenkit lát és figyel és hiszem, hogy onnan is segít minket.
Köszönjük az életét, az általa kapott életünk és mindazt, amit ránk hagyott!
Nyugodjék békében.

2014. május 5., hétfő

Anyák napjára - Lúdláb torta

Sokat gondolkodtam azon mit is süthetnék Anyák napjára, hogy édesanyámnak kedveskedjek, de azért az eredmény a fiúknak is elnyerje a tetszését. Abban biztos voltam, hogy a szív alakú tortasütőt fogom elővenni - mit is érdemelne egy szívét-lelkét odaadó édesanya? Nem akartam a hagyományos torták közül választani, inkább valami kisebbet, egyszerűbbet vagy esetleg újdonságot csináltam volna szívesen. Végül egyik este eszembe jutott a lúdláb nevű sütemény, amit az egész család nagyon kedvel és ráadásul anyu édesanyjától származik a receptje. Habár nem hagyományos "lúdláb", mert mi vaníliás krémmel készítjük, de valamiért mégis ezt a nevet viseli a családi receptes füzetben. (az eredeti recept szerint kakaós piskóta, kakaós krém és csokimáz alkotja ezt a süteményt). Szóval ebből a receptből kreáltam végül egy kisebb tortát, ami a jól ismert ízeket kínálta, mégis új formába öltözött.

Lúdláb torta

Piskóta hozzávalói:
3 tojás
5 púpos ek. cukor
3 ek. víz
5 púpos ek. liszt
pici sütőpor
1 púpos ek. kakaópor

Krém hozzávalói:
22 dkg porcukor
25 dkg vaj
1 cs. vaníliás pudingpor
3 dl tej
1 cs. vaníliás cukor
(aki ragaszkodik az eredeti recepthez, az ízesítheti a krémet 1-2 ek. kakaóporral)

Csokimáz:
100 g étcsokoládé
2 ek. olaj

A piskótához a tojásokat habosra kevertem a cukorral. Mikor már kezdett habosodni, hozzáadtam a 3 ek. vizet - ettől picit könnyebb lesz a piskóta. Majd óvatosan hozzákevertem a sütőporral elvegyített lisztet, legvégül pedig a kakaóport. Sütőpapírral bélelt, oldalán zsírozott-lisztezett tortaformában kb. 170 fokon megsütöttem.

A pudingport felfőztem a tejben, amibe tettem a kimért cukorból is - így később könnyebben összekeveredik a krém. Míg a pudingot hűtöttem, a cukrot, vaníliás cukrot kikevertem a puha vajjal. Végül kanalanként adagolva hozzáadtam a pudingot a vajas krémhez és jól kikevertem. Keveset félre tettem belőle a torta díszítéséhez.

A kihűlt tortalapot kettévágtam, meglocsoltam egy kis vizezett rummal és a krém majdnem felét rákentem az alulra szánt piskótalapra.
A másik felét ráborítottam.
Az oldalát vékonyan, a tetejét pedig jó vastagon megkentem a krémmel. Két nagy konyhakés segítségével átemeltem egy tortatálra.
Végül az étcsokoládét az olajjal összeolvasztottam vízgőz fölött. Picit hűtöttem, hogy a forró csoki nehogy megolvassza a krémemet és gyors mozdulatokkal a torta tetejére kentem a csokit. (Nem számít, ha esetleg lefolyik, miután megszáradt, könnyedén eltávolíthatók a nem odaillő részek és a megmaradt kevéske krémmel helyrehozhatók hibák.) Miután a csoki megszilárdult, tetszés szerint díszíthető.
Minden édesanyának küldöm sok szeretettel.

2011. október 31., hétfő

Egyszerű és nagyszerű - Vaníliás kifli

Egy újabb aprósütemény, ami nem marad el egyetlen családi ünnepről sem. Hogy miért? Mert mindenki szereti. Finom, ropogós, omlós és nagyon eteti magát. És nem utolsó sorban mellette szól még az is, hogy rendkívül egyszerű elkészíteni.

Vaníliás kifli

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
10 dkg darált dió

A hozzávalókat egy tálban jól összegyúrjuk, majd deszkára rakjuk.


Az összegyúrt tésztából hosszú vékony rudakat hengergetünk, ezeket egyenletes hosszúságú kisebb rudakra vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsiben kifli formájúra alakítjuk őket.

A kifliket előmelegített sütőben világosbarnára sütjük. Tepsiből kivéve már nem forrón, de még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk őket.