Kosárka, mindenki kedvence .... és Nagymamám kosara

Gyerekként ez volt az egyik legkedveltebb sütink, és ha valahova a süteményeinkből vittem kóstolót(iskolába vagy később a munkahelyre), mindig ez fogyott el legelőször. Ez is mutatja, hogy nem csak mi szeretjük. Jeles alkalmakkor Mamánál nem hiányozhatott a tálcáról. Én most húsvétkor sütöttem meg. (a blogra megint megkésve került fel, de talán nem véletlenül) Az alja frissen ropogós, később puha, a benne lévő krém finom vaníliás és a tetejére természetesen csoki kerül. Mutatós és egy kicsit időigényes sütemény, de megéri bajlódni vele, mert sokan örülnek majd neki.

Hozzávalók
a kosár tésztája

• 30 dkg liszt
• 20 dkg vaj/margarin
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg porcukor
• 1 tojás

krém

•  20 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 vaníliás puding
• 3 dl tej

csoki a tetejére

•  20 dkg porcukor
• 3 ek. víz
• 2 ek. kakaó
• 10 kdg vaj

A tésztához a hozzávalókat kézzel összegyúrjuk.

Ehhez a süteményhez egy speciális forma szükséges. Sajnos a boltokban már nem lehet kapni azt a fajtát, amiben mi szeretjük sütni, éppen ezért a nagycsalád összetette a készleteket és azt közösen használjuk. Hol itt, hol ott, ahol éppen szükség van rá. Nekem most Nagymamám testvéréhez kellett elbicikliznem, mert éppen Mari néninél voltak fellelhetők a formák. Szerencsére amikor mentem, Ő már nem használta, így megkaptam őket.

A tésztából kis darabokat kiszedve a formákat szépen kibéleljük(valaki vékonyabban, valaki vastagabban szereti megtölteni, attól függően, hogy sok krémet vagy keveset szeretne bele tölteni ill. hogy diósabban vagy kevésbé diós ízűen szereti-e a süteményt). Ezután a formákat tepsire sorakoztatjuk és világos barnára sütjük.

Sütés után kiütögetjük a formákból és dobozba vagy tálba tesszük őket addig, amíg a krémet elkészítjük.(nekem most kicsit túl világosra sültek, ennél barnábbakra szoktuk sütni)

A krémhez a pudingporból a tejjel sűrű pudingot főzünk, majd tűzről levéve ezt kihűtjük. E közben kikeverjük a vajat a porcukorral és vaníliás cukorral. A kihűlt pudingot a kikevert vajhoz adagoljuk és habosra keverjük a krémet.

Ezzel megtöltjük a kosárkáinkat.

A csokizáshoz a porcukrot a vízzel és kakaóval szépen összemelegítjük ill. egy picit forraljuk is. Tűzről levéve hozzákeverjük a vajat addig kevergetve, amíg a vaj teljesen beleolvad a csokiba. Néha megkeverve kicsit hűtjük, ha már sűrűn folyós, de még meleg, akkor lehet vele szépen megkenni a süteményeket. Ha mindent jól csináltunk, akkor megszilárdulás után egy szépen csillogós csokimázt kell kapnunk. Csokizás közben még kis díszítőcukorral színesíthetjük a süti tetejét.

És hogy ez a sütemény miért is maradt ki eddig? Nem tudom igazán.(pedig az esküvőkön is mindig megsütöttük, tehát bekerülhetett volna) De most egy kicsit azt érzem, hogy nem véletlen mindez. A kosárka valahogy mindig Mamánál volt az igazi. Annak ellenére, hogy már régen nem Ő sütötte, csinálta. 

Most Ő elment, de sok mindent ránk hagyott, a "kosara" telis-tele van számunkra ajándékokkal, amit mindig láttunk, éreztünk, tapasztaltunk, de most, hogy Ő már nincs velünk, még inkább értékelünk.

A mosolya, a gyűrű az ujján, a dudorászása a folyosón, a fel-alá járkálása a nagy házban, az intelmei, a régi emlékei, a tipikus szavai, szavajárásai, a "Jézus nevében indulás", a hozzánk intézett kérdései, a csendes figyelése, ha sokan voltunk .... a meleg a konyhában, a finomságok a spejzában, az illatok lekvárfőzéskor, az uborka speciális elrendezése az üvegben, a csirkepucolás, a cseresznyemagozás, a barackhámozás kisszéken ülve, az epertorta és persze a zserbója, rétese, az édes pogácsa és a sós lepény ... a reggeli söprés, a virágöntözés, a sok muskátli és a veranda, a kiskertben kapálás és a fejkendője, a lépcsőben való késfenés, a nyári kukoricaevés, a szerecsengombóc és a 20 ft-os fagyi a szomszédból, meg a gyerekként várt tehéncsorda a kapujában ülve ... a disznóölések és a konyhai nagyasztal, a körbeállt karácsonyfa és az éneklés .... az úrnapi oltár, a templomdíszítés és a vasárnapi mise, meg a litániák ... a közös rózsafüzér...

Hosszú a sor, még lehetne sokszor ennyi, de akik szerettük, mindet megőrizzük. Összetartott minket, irányt mutatott, néha helyretett és parancsolt, de ez volt a szerepe, ezt hozta az élet. Felnevelt öt testvért, négy gyereket, tíz unokát, közülük kettőt szinte gyermekeként és láthatta, szeretgethette hat dédunokáját is. Sokakat segített és sokakért élt. Még az egyre több panasza és szenvedése ellenére is remélt, a mérce nála az édesanyja és leginkább a tőle tanult hite volt, ezért nekünk is ezt kell követni, a példáját szem előtt tartani, mert most már minden percben mindenkit lát és figyel és hiszem, hogy onnan is segít minket.

Köszönjük az életét, az általa kapott életünk és mindazt, amit ránk hagyott!
Nyugodjék békében.

Újra kotta a süteményen - egy különleges koncert emlékére

Egy tavasszal megvalósult koncert szereplői számára készült az itt látható sütemény.(hólabda) Ahogy a kórus is kedves emberekből és egyéni hangokból áll, úgy a közösen előadott dal ill. annak refrénje is hangokból épül fel és ezekből összeadódva születik, született valami szép és maradandó. A sütemény is ezt próbálta szimbolizálni.

Köszönet a koncertet kezdeményezőnek, a megvalósítóknak, támogatóknak, a sok kicsi részleten munkálkodóknak és különösen a szereplőknek. Köszönet a lehetőségért és a  szép élményekért.

Ezt is kipróbáltuk - Mákos zserbó

Már régóta nézegettem a mákos zserbó receptjét, de végül csak mostanában sikerült kipróbálnom. Mivel nagyon szeretem a zserbót, de a mákos sütiket is, nagyon vonzott, hogy a kettő kombinációjával is megpróbálkozzak. Egy templombúcsú (nem kiliti búcsú) hozta meg az adandó alkalmat.

Végül nem a már sokat nézegetett recept alapján készítettem a sütit, hanem a már jól bevált, családi zserbó recept alapján. A tésztát teljesen ugyanezen hozzávalókkal és a mákos keveréket is ezen arányok szerint kevertem be, csak a diót darált mákkal helyettesítettem. Sajnos most csak baracklekvárom volt itthon, pedig a másik recept szilvalekvárt ír bele és az jobban illene a mák mellé, de most be kellett érnem a barackossal. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a lekvárral nem szabad spórolni. Én azt hittem, hogy elég lesz a tésztára kent lekvár, de aztán végül mégis picit száraz maradt a zserbó, pedig rummal is meglocsoltam, ahogy azt kell. Mindenesetre az íze sokaknak ízlett - nekem is -, úgyhogy mindenképpen fogunk még sütni belőle.

Csokoládés őzgerinc

Még szeptember elején, a névnapomkor leptem meg ezzel a süteménnyel a kollégáimat. A süti nem túl mutatós, de annál finomabb. Érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:
14 dkg vaj
21 dkg porcukor
4 tojás sárgája
vaníliás cukor
10 dkg reszelt csoki / tortadara
1 kanál kakaó
12 dkg darált dió / mandula
1/2 cs. sütőpor
1 marék zsemlemorzsa
1 marék liszt
4 tojás felvert habja
10 dkg olvasztott étcsoki vagy főzött csoki (recept itt ) a tetejére

Legelőször felverjük a tojások fehérjét, majd ezt picit félre tesszük. A vajat és a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral ill. a vaníliás cukorral, hozzáadjuk a tortadarát és a kakaót, a darált diót ill. a sütőporral elkevert lisztet és zsemlemorzsát. A legvégén óvatosan beleforgatjuk a tojások felvert habját és egy zsírozott, lisztezett őzgerincsütő formába simítjuk a masszát. 

Az egészet barnára sütjük. Miután kihűlt, még csokimázzal vonjuk be. Szórhatunk vágott diót / mandulát a tetejére, de díszíthetjük egyéni ízlés szerint is.

Esküvő a családban - torták minden mennyiségben

Hetek, hónapok óta készültünk a múlt szombati esküvőre. Kisebbik húgom ment férjhez, így elég közelről voltam érintett. Igyekeztem kivenni a részem az előkészületekben, de sajnos a szokásos esküvő előtti 1 hetes sütésen most csak részben tudtam ott lenni, egy egész hetet nem tudtam szabadságként kivenni. Így csak a torták elkészítésére érkeztem.

Ettől függetlenül én már hetekkel az esküvő előtt nekikezdtem a sütésnek, itt, Budapesten. Elvállaltam ugyanis, hogy az ültetőkártyákat megcsinálom mézeskalácsból. Még nyár elején rendeltünk egy szép plakett alakú kiszúrót. (Nagyon örülök neki, mert szerintem nem csak most vettem hasznát.) Nyár végén sütöttem meg a mézes tésztából a "kártyákat", majd az esküvő előtt 2 héttel megírtam rá a neveket. A végén celofán tasakba csomagoltam és kis kártyát is csináltunk hozzá, amin a dátum és az ifjú pár neve látható. Mindenkinek nagyon tetszettek. Remélem szép emlék marad...míg meg nem eszik.

A lagzira 5 normál méretű torta és egy menyasszonyi torta készült(de mivel másnap még búcsú is volt, megtoldottuk még 2 tortával a listát). A tortalapokat megsütötték addigra, mikorra én becsatlakoztam és az összerakásukban, megkenésükben is volt más segítség. Viszont a díszítés az én kezem munkája. Mivel az elkészített torták közül csak a dobos torta receptjét nem osztottam meg itt a blogon és ezt idén sem én csináltam(csak a lapokat raktam én össze), ezért ez a recept még várat magára egy kicsit. Most egyelőre csak a torták fotóit osztom meg veletek.

Itt láthatjátok őket együtt (a dobos torta egyelőre itt még dob nélküli, mert az csak az esküvő reggelén készült el)

Sorban, egyenként:
Kávés (bocsánat, még ezzel is adós vagyok...nemsokára feltöltöm)

Éva (recept itt )

Citromos (recept itt )

 És albán torta, amit Anyukám rakott össze, én csak díszítettem (recept itt )

Na és persze nem szabad lehagyni a menyasszonyi tortát sem, ami nagyon hasonlít a már közzétett tortámhoz. Az ízek most így alakultak: alul csokis, középen kávés-diós, felül citromos. Az egészet vaníliás krémmel vontuk be kívülről. A díszítés koronája pedig már a jól bevált befőttes üvegen(most poháron) írókával készített csipkedísz.

Remélem, hogy az ifjú pár is meg volt elégedve az eredménnyel. Sok boldogságot Nekik!

Tortakészítés lépésről-lépésre - újabb citromos torta

A citromos torta receptjét már közzétettem. A normál és a gluténmenetes verziót is. Most újabb kérés érkezett, és miközben a tortát készítettem, eszembe jutott, hogy kellene belőle csinálni egy lépésről-lépésre bejegyzést, hogy még egyértelműbb legyen mi mindent kell elkövetni egy tortával. Sajnos nem a legelején kezdtem fotózni, de ha egyszer újra tortát sütök,majd kiegészítem a piskóta készítés fotóival is. Hát akkor nézzük:

A receptet megtaláljátok az előbbi linkeken. 

Legelőször is sütünk két piskótát. Jelen esetben egy-egy citromhéjjal ízesített piskótáról volt szó, amit én előző nap csináltam meg, hogy beleférjek az időbe. Csak a piskóták elkészítése is 1,5-2 órát vesz igénybe, ha beleszámoljuk az előpakolást és a mosogatás-elpakolást.

A kihűlt piskótákat ezután meg kell tisztítani a felső rétegtől, ami elég könnyen leválik. Ez egyfajta bőrszerű réteg a piskóta tetején,amit ha nem szedünk le,akkor vékony barna rétegként belerondít az összképbe a levágott tortaszeletnél, sőt evés vagy tortavágás közben itt szét is válhat a tortaszelet, elrontva vele a munkánkat. Ezért jobb ha megszabadulunk tőle. (ebből a maradékból csinálhatunk a végén egy adag kókuszgolyót szeretteink nagy örömére) A tisztításhoz használjunk egy kis kést.

A citromos ill. sima piskótáknál jobb, ha a piskóta oldalát is megtisztítjuk, lekapargatjuk.

Íme a különbség a már megtisztított ill. a még erre váró piskóta között.

Ha a másik lappal is megvagyunk,akkor jöhet a lapok szétvágása. Válasszunk egy éles, nagy kést, amivel a piskótát ügyesen ketté tudjuk vágni. A művelethez egy kis gyakorlás is szükséges, mert ha nem tartjuk vízszintesen a kést, könnyen kilyukaszthatjuk a piskótánk közepét. Ekkor sincs nagy baj, de így kicsit nehezebb lesz a szeletek egymásra helyezése.

Szép, egyforma két szeletet kell kapnunk.

Ha mindkét piskótát szétvágtuk, akkor 4 lapunk keletkezik. Ekkor lehet igazán megérteni, hogy miért 2 piskótát szoktunk sütni. Szerintem sokkal egyszerűbb elvágni egy piskótát kétfelé, mint mondjuk háromfelé és sokkal jobban mutat egy tortaszeletben 4lap, mint 3. Ráadásul hiába növeli az ember a tojások és a többi hozzávaló mennyiségét a piskótában, sosem tud olyan magas tortát készíteni dupla adag hozzávalóval és egyben megsütve a piskótát, mint akkor, ha két piskótát süt. Egyszerűen egy bizonyos tojásszám és vastagság után a piskóta, önmaga súlyától fogva nem tud magasra feljönni, ezért van az, hogy ilyenkor egy jó kis tömött piskótát kap az ember.....bár lehet, hogy valaki ezt szereti. De szerintem kifizetődőbb és praktikusabb, ha türelmesen megsütjük a két lapot.

Ezek után jöhet a krém elkészítése. Kimérjük a hozzávalókat, a vajat a cukorral felverhetjük előre, de lesz idő a puding hűlése alatt, így én ezt akkorra szoktam hagyni. Kimérhetjük egy keverőtálba és félretesszük.

A pudingot(jelen esetben tejszínes pudingot), egy kanál cukorral(a vaj mellől véve) és egy kis citromos vízzel simára keverünk egy tálban. 

A többi vizet egy másik edényben felforraljuk és ezt öntjük a pudingos lábosba, amit ezután szintén felteszünk melegedni. Erre a külön melegítésre azért van szükség, mert így hamarabb fel tudjuk főzni az egészet, másrészt kevés folyadékkal könnyebb simára keverni a pudingot és így kevésbé maradhat csomós. Szóval feltesszük a pudingot főni és folyamatosan kevergetve felforraljuk. Ekkor már besűrűsödik és körben "forr". A tejszínes puding vízzel felfőzve kissé átlátszóvá válik, kb. ilyen lesz:

Beletesszük a lábos hideg vízbe, hogy gyorsabban hűljön. Közben néha megkevergetjük.
Ezalatt kikeverjük a vajat a cukorral. Jó habosra.

Ha a pudingunk is kihűlt (nem teljesen hidegre, de ne is maradjon meleg, mert akkor megolvasztja a vajat - ezt ki kell tapasztalni), akkor kanalanként adagolva belekeverhetjük a cukros vajba és az egészet szépen felhabosítjuk, hogy a puding teljesen belekeveredjen, ne maradjanak darabok benne.

Ha úgy díszítünk, ahogy én szoktam, vagyis krémmel, akkor megtöltjük a csillagcsőrű díszítőnket és ezt félrerakjuk. (ne a hűtőbe, maximum nyáron, amikor nagy meleg van, mert a hűtőből kivett krémmel nem lehet díszíteni, nem jön ki a csőből)

Ezután jöhet a torta összerakása. (a piskóták tisztítását ill. szétvágását ilyenkorra is hagyhatjuk, kinek hogyan esik jobban) Mindenek előtt jó ha megnézzük melyik lap legyen alul és melyik felül. Az is praktikus, hogy pl. a felső piskótakörünket fordítva tesszük majd a másikra, így gyakorlatilag ennek a piskótának az alja kerül az egész torta tetejére. Remélem érthető...tehát az alsó 2 lap úgy kerül egymásra, ahogy azt megsütöttük, a felső két lap pedig pont fordítva, így a piskóta alja lesz a torta teteje. Ez azért praktikus, mert ezt a felületet könnyebb megkenni krémmel, nem morzsálódik annyira, így szebben tudjuk a torta külsejét elkészíteni.

Egy kis citromlevelet(egy fél vagy egy egész citrom leve) kicsit felvizezünk egy pohárban és ezzel fogjuk meglocsolni a torta lapjait. Így érhető el, hogy még kellemesebb citromos ízt kapjuk ill. a tortalapoknak is kell egy kis "áztatás" (csokitortánál pl. vizezett rummal szoktam locsolni a piskótát) Az alsóbb lapok tetejét locsoljuk, a legfelső lapnak pedig az alját, amit ráfordítunk az utolsó réteg krémre.

Elkezdjük kenni a lapokat. Előre kb. elosztva, hogy a krémből mennyi kerüljön a lapokra és mennyi a torta tetejére. 3 sor krémünk lesz ill. a torta külső megkenése, így kb. négyfelé kell osztani a krémet, de inkább úgy, hogy a negyedik rész,ami a torta külsejére kerül, az több legyen, hiszen ennek kell a legszebbnek lennie ill. itt a torta oldalának megkenésére is kell gondolnunk.

Ráhelyezzük a második lapot.

Ezt is megkenjük.

És így folytatva: locsolás-kenés-következő lap ráhelyezése. Míg mind a négy lap egymásra nem kerül.

Ezután jöhet a torta külseje. Én itt szoktam venni egy kanalat és ebből szoktam a késemre venni a krémből és úgy kenegetni a tortát. A külső kenésnél először egy vékony krémréteget képezünk a tortán, ami azért kell, hogy ez a krém felfogja a morzsákat és azok majd ne kerüljenek a tortakrém tetejére.

Majd ezután elkezdhetjük a krémréteg vastagítását, majd az egész krém elsimítását, az él kialakítását. Ez is némi türelemjáték és gyakorlat kérdése. A végén vízbe mártott késsel is átsimíthatjuk a torta tetejét.

A tortánkat a deszkáról át kell helyezni a tortatálunkra. Én a díszítést már a tálra helyezett tortán szoktam végezni, mert átrakás közben sérülhet a díszítés. Ez a művelet is egy kis gyakorlatot igényel, de ráérezve majd érezzük, hogy nem nagy ördöngösség. Én a háromemeletes menyasszonyi tortát is ezzel a technikával emeltem át a tálra. Szóval veszünk két széles pengéjű, hosszú vágókést és a torta alá csúsztatva, egymás élét egymásra csúsztatva óvatosan megemeljük a tortánkat és egy ügyes mozdulattal áthelyezzük a kiválasztott tálra. Ne féljünk a megemeléstől és ne kapkodjunk, mert akkor tényleg lefordulhat a tortánk a kezünkből. De ha szép nyugodtan cselekszünk, akkor még arra is lesz lélekjelenlétünk, hogy a tál közepére igazítsuk a tortánkat. Ki kell tapasztalni, hogy a két kés szöge mekkora legyen. Ne túl nagy és ne is túl kicsi. Nálam kb. így nézett ki.

Áthelyezve a tortát, a késeket finoman kihúzzuk alóla, majd némi krémmel korrigáljuk, amit esetleg a kés felszedett.

Ezután már jöhet mindennek a kreatív része vagyis a díszítés,amit mindenki a saját ízlése szerint formálhat. Én mindig körbe szoktam csillagozni a torta szélét, ezzel eltüntetve az él esetleges egyenetlenségét.

Többször megkérdezték mér tőlem,hogy mik ezek a csillagok és hol vettem őket :) Én meg nem értettem a kérdést. Úgy látszik, nem annyira szokványos díszítés, hogy az ember csak ilyen kis csillagocskákat nyomogat a tortára. Mindenki megszokta a cukrászdák nagy habrózsáit, ami lehet szép, de néha elég elnagyolt. Én jobban szeretem a finomabb és kisebb formákat.

A tortám tetejére ez esetben citromkarikákat ill. mentaleveleket kértek. Ilyen lett a végeredmény:

A mentalevelekből a torta oldalára is került.

Remélem hasznos lesz a bejegyzésem. Én majdnem annyira megszenvedtem a bejegyzés megírásával, mint ha újra elkészítettem volna a tortát. :)

Mindenkinek sok sikert a kipróbáláshoz!